Azt már korábban említettem, hogy lakásunk kulcsainak kifejezetten hátrányára vált a virágláda alatti tárolás, de figyelembe véve a virágláda -nevében is megmutatkozó- funkcióját, ezen nincs is mit csodálkozni.
Mivel az utólagos sopánkodást nem kifejezetten szeretem, igyekszem tanulságos esetként emlékezni kulcsaim kálváriájára, és rátérek az őket rejtő virágláda tisztításával, ápolásával kapcsolatos tapasztalataimra.
Az őszi lustaság következményeként első dolgom a tavalyi föld eltávolítása volt. Egy újabb lehetőség, hogy az én káromon tanuljon bárki, mivel a virágláda belső oldalának nem tesz kifejezetten jót az ilyen hanyagság.
Kisöprögettem, majd a napra húzva száradni hagytam egy-két órán át.
Ezután hozzáláttam az érdemi munkához. Közepesen durva csiszolóvászonnal átdörzsöltem a foltossá vált részeket.
Az újabb söprögetést követően a ellenőriztem a felesleges öntözővíz elvezetését szolgáló furatok átjárhatóságát.
Utolsó lépésként alaposan bekentem lenolajjal körös-körül (ez tartósabbá teszi a fa virágládákat).
Némi időt hagytam, hogy a fa magába szívja az olajat, majd szép egyenletesen feltöltöttem kissé rostos, morzsalékos, tápdús virágfölddel.
A beültetést már a párom gondjaira bízom…
Tisztaság 