Nyitólap

Az irodalmi utazás megkezdéséhez kattintson a MÁTRIXra!

Kedves Felhasználóink!

A Magyarul Bábelben 2024. február 5-től egy időre bezárja kapuit, a továbbiakban az oldalra új művet vagy szerzőt nem lehet feltölteni. A weboldal mostantól archívumként üzemel.

Köszönjük az eddigi lelkes feltöltéseket, böngésszék az oldalunkat továbbra is.

Üdvözlettel

A Magyarul Bábelben csapata

Achilles a želva (Cseh)

Achilles nedohoní žehu
ZENON Z ELEY

V saténovém stínu olivovníku
Zenon potřásá hlavou.
Neboť Achilles klesá vysílením
jako pes, který stíhal svůj ocas,
a želva putuje dál
zahrabat se do písku,
klást vejce,
chcípnout,
narodit se,

[…]

Holub, Miroslav

Akhilleusz és a teknőc (Magyar)

Akhilleusz nem éri utol a teknőcöt.
Eleai Zenón

Az olajfa szatén árnyékában
Zeneín rázza a fejét.
Mert Akhilleusz kimerülten rogy a földre,
mint a kutya, mely a saját farkát kergette,
ám a teknőc tovább cammog,
hogy beássa magát a homokba,
lerakja tojásait,

[…]

Tóth, László

Pradávna (Szlovák)

1
Som Alfa.
V pradávnych smútkoch sa kúpe moje telo, zranené hviezdy odchádzajú,
spánok len posledným článkom prsta pohladká mop tvár;
obrazy bez myšlienok, myšlienky bez obrazov. BOLÍŠ.
Som matka matky. Som dcéra dcéry. Spomienka na spomienku, o ktorej nevieme.

2

[…]

Haugová, Mila

Ősidők (Magyar)

1
Alfa vagyok.
Testem ősi
szomorúságban fürdőzik,
tovatűnnek
a megsebzett csillagok,
az álom csak
ujjhegyével simogatja
arcomat,
gondolattalan képek,
képtelen gondolatok.
FÁJSZ.

Csehy Zoltán

Tren Fortynbrasa (Lengyel)

Teraz kiedy zostaliśmy sami możemy porozmawiać książę jak mężczyzna z mężczyzną
chociaż leżysz na schodach i widzisz tyle co martwa mrówka
to znaczy czarne słońce o złamanych promieniach
Nigdy nie mogłem myśleć o twoich dłoniach bez uśmiechu
i teraz kiedy leżą na kamieniu jak strącone gniazda
są tak samo bezbronne jak przedtem To jest właśnie koniec

[…]

Herbert, Zbigniew

Fortinbras gyászéneke (Magyar)

M. C.-nak

Magunkra maradtunk herceg most beszélhetünk férfival férfi
bár fekszel a lépcsőn s mint holt hangya annyit látsz csak
tördelt sugarú fekete napot
Gondolni tenyereidre mosoly nélkül sohase tudtam
s most ahogy kövön feküsznek mint leütött fészkek
éppoly védtelenek mint azelőtt Hát ez a vég

Nagy László